Az öntözésről

Az öntözőrendszer aranyszabályai

öntözés, kertöntözés, öntöző rendszerek, automata öntöző rendszerek, öntözőrendszerek

Az öntözés alkalmazása az utóbbi időszakban széleskörűen terjed. Egyrészt ez az emberek igényének köszönhető, mivel lakókörnyezetünk állapota az utóbbi időben felértékelődött. A lakóházakat körülölelő gyepek, fák, cserjék nagy értéket képviselnek, esztétikai, környezeti, védő szerepüket csak teljes épségükben tudják biztosítani. Másrészt a meteorológiai tényezőknek tudható be, mivel a csapadék mennyisége hazánkban a tenyészidőszakban kevés, eloszlása egyenetlen. Lakókörnyezetünkben az öntözőrendszer építésének célja, hogy a kertben található fás- és lágyszárú növények, kiegészítve a természetes csapadékot, mesterségesen megkapják a növekedésükhöz optimálisan szükséges vízmennyiséget. Egy jól megtervezett és szakszerűen telepített öntözőrendszerrel, betanított felhasználókkal akár 50%-os vízmegtakarítás is elérhető.

Vízforrás

Az öntözőrendszerek működésének legsarkalatosabb pontja a megfelelő mennyiségű és nyomású víz szolgáltatása. Felhasználásra a következő vízforrások jöhetnek szóba: ivóvízhálózat, ásott vagy csőkút.
A vízhálózat kiváltására leggyakoribb a kút készítése. A talajvízre alapozó ásott és csőkutak nagy meglepetéseket okozhatnak. A talajvízszintnek szezonális ingadozása van, mely akár 6 m is lehet. Így a tavasszal megfelelő kút vízszintje nyárra a szivattyú szívómélysége alá süllyed és nem tudunk vizet kiemelni.

Szivattyú

A szivattyúk üzemének legfontosabb jellemzői:

  • A manometrikus szállítómagasság (H; [m]), felszíni szivattyúnál értéke legyen min. 40 m.
  • Az időegység alatt szállított folyadék térfogata (Q; [l/s], [l/perc], [m3/h]),
    értéke legyen minimum 30 l/perc.
  • A hajtáshoz szükséges teljesítmény (Pmotor; [kW]), házi kertben ne legyen több mint 2 kW.
  • A maximális szívóképesség (Hsmk; [m]), ez normál járókerék esetében kb. 6 m,
    jet szivattyúknál kb. 8 m.

Öntözőrendszer hidraulikai méretezése

Az öntözőrendszer tervezés során az egyik legfontosabb tervezési feladat a rendszer hidraulikai méretezése.A megfelelő hidraulikai méretezés hiányában kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy az öntözőrendszer nem fog működni. A “hasraütéses” módszer helyett a legfontosabb ismeretek birtokában az egyszerű hidraulikai alaptörvények rendszeres alkalmazásával, minden egyes öntözőrendszer telepítése során már előre biztosak lehetünk a sikerben.

Melyek azok az adatok, amelyek biztosítják a teljes hidraulikai biztonságot?

  • Statikus víznyomás
  • Üzemi víznyomás
  • Üzemi vízmennyiség
  • Csővezetékek, alkatrészek nyomásveszteségei
  • Szórófejek hidraulikai jellemzői.

Az öntözőrendszer felépítése

Egy lakóház körül telepített, általánosnak tekinthető öntözőrendszer felépítése látható az alábbi ábrán:

A rendszer az ivóvízhálózatra vízórán és főelzáró szelepen keresztül csatlakozik. A fagycsap beépítése a téli víztelenítés miatt szükséges. A fővezérlőszelep vagy más néven mester szelep (master valve) a rendszert függetleníti a hálózati nyomástól, hasz-nálata opcionális. A szeleposztó rendszerint a talajfelszín alatt elhelyezett műanyag szelepdobozba van beépítve, amelyet lehetőleg a rendszer geometriai súlypontjához közel helyezzünk el. Nagyobb rendszer esetén több szelepdoboz használata célszerű. Az osztóig az összes alkatrész folyamatosan nyomás alatt van (kivéve főszelep használata esetén), így itt mindig 10 bar nyomásra méretezett KPE csövet és alkatrészeket használjunk. Az osztóban elhelyezett mágnesszelepeken keresztül jut a víz az öntözési zónákhoz. Külön zónákra kerülnek a különböző típusú spray, turbinás, MProtator fejek és a csepegtetőcső rendszer. A csepegtető rendszerben nyomáscsökkentő alkalmazásával biztosítjuk a megengedett 1 -3 bar nyomást. Egy időben csak egy zóna üzemelhet, melyről az automata gondoskodik. Az automatikát egy könnyen elérhető, kényelmesen kezelhető helyen, időjárástól védve kell elhelyezni. A vezérlőt az elektromos szelepekkel szigetelt rézvezetékkel kötjük össze (nem riasztó kábellel). A vízmentes csatlakozást zsírtöltésű szigetelő alkalmazásával biztosíthatjuk. Az automatához kapcsolódik a csapadék érzékelésére szolgáló esőkapcsoló, amely megakadályozza az öntözést az esős időszakokban. Az automaták nagy része 230V hálózati feszültségről működik, kisebb (1-6 zóna) rendszerekhez elemes (DC 9V) vezérlők is beszerezhetők.

Vezérlőválasztás

A vezérlő kiválasztása a zónára bontás után lehetséges, a vezérlőnek legalább annyi zónát kell tudnia vezérelni, amennyi zónánk van az öntözőrendszerben. A vezérlő kiválasztásakor a beállítható programok és a rendelkezésre álló indítási időpontok, valamint az esőkapcsoló csatlakoztatási lehetősége a legfontosabb további szempont. A Water budget/Vízháztartás opcióval rendelkező vezérlők megkönnyítik az öntözővíz szezonális állítási feladatát. Lehetséges havi beállítás is. Válasszuk a zárható dobozos vezérlőket, mert kisebb az esély, hogy “szakemberek” rosszul programozzák át a vezérlőt. A vezérlőt ne telepítsük napsütéses helyre. A vezérlőt ne kapcsoljuk rá a hálózatra, míg nem kész a kábelezés és nem győződtünk meg annak hibátlanságáról.

Gazdaságos kijuttatás

A rendszer szórófejeinek elhelyezése meghatározza a kijuttatott víz egyenletességét. Amennyiben a szórófejek a szükségesnél ritkábban vannak telepítve, vagy kevésbé gondosan vannak elosztva, akkor a terület bizonyos pontjának megfelelő öntözéséhez más részeket pazarlóan túl kell öntözni.
Ha egy zónában öntözzük az árnyékos és napos részeket, úgy az árnyékos terület túl lesz öntözve. A bokros területek kevesebb vizet igényelnek, mint a gyep. A gazdaságos elosztás célja, hogy az adott terepviszonyok és növényzet figyelembevételével mindenhova a megfelelő mennyiségű vizet juttassa ki az öntözőrendszer. A gazdaságos kijuttatás titka a szórófejek megfelelő elrendezésében, az öntözési igények szerinti zónákra bontásban, és az ehhez illeszkedő öntözési idők programozásában van.